2007.09.13.

Ez a hét valahogy másképpen telik. Most érzem igazán, hogy van energiám dolgokat csinálni. Tegnap sütöttem pogácsát, igaz ugyan, hogy 5 órán keresztül,mert közben a kicsivel is foglalkoztam.
Szóval úgy érzem, hogy ez a hét valahogy olyan, mint amikor az ember hibernációból ébred. Ami eddig volt, az csak valami enyhe próbálkozás, helykeresés, feltérképezés, megszokás és tulajdonképpen most kezdődik az igazi munka, az igazi élet. A kiBálint egyik napról a másikra kinyilt, a tudata félelmetes módon működik. Kezd értelmet nyerni az egész. Most már 2 órákat is fent van, aztán alszik 1 vagy 2 órát, de azt a 2 órát, amit ébren van, minden eddiginél hasznosabban tudja eltölteni.
Imád hason lenni, hason "úszik", és ha kibillentem hátonfekvésben, akkor, ha van kedve, átfordul. Persze, nem mindig van kedve.
Berreg mindenre (apja tanitotta neki), ami tetszik neki, még elalvás előtt is. Gondolom, hogy ezzel nyugtatja magát. Közben mindenfelé fröcsög a nyála. Mindenkire mosolyog, folyamatosan vidám, de meg is tud "sértődni". Ha nem tudom azonnal kivenni a gyerekkocsiból, akkor utána dacosan elforditja tőlem a fejét, mint aki haragszik rám.
Ma kipróbáltam milyen az, amikor az ember nem gyerekkocsival, hanem kendővel közlekedik. Sokkal jobb, mert megmarad a két kezem, hiszen nem kell sem a kicsit tartani, sem a gyerekkocsit tolni. De az is igaz, hogy cipelni sem tudok sokkal többet és egyelőre gondban vagyok, hogy milyen táskában tudom magammal vinni a dolgaimat.
Na, megyek, mert éppen felébredt.