Kórház

Na, tegnap megjártuk a kórházat, belgyógyászat és gégészet. Vért vettek a kórházban. Inkább azt mondom, hogy ÉN voltam egy hős, hogy nem ömlöttek a könnyeim és kibirtam egy kis szivdobogással.

Nekem nagyon jó vénáim vannak és szerencsére Bálint is örökölt ezekből, mert a bal karhajlatában tuti a szúrás helye. Ennek ellenére először a kézfejet nézték, majd szólt az asszisztens, hogy szerinte lehet a karból venni. Oké. Megszúrták egy NAGY tűvel, ami nem szárnyas volt, hanem valóban egy tű. Amint megszúrták spriccelt a vér, minden tiszta vér lett, a karja, az ágy, a harisnyája, a föld és persze a dokinéni is. Eltelt pár másodperc, mire végre odatartották a kémcsöveket, merthogy 2 csövet kellett megtölteni. Bálint közben üvöltött és meg próbáltam puszilgatni, de nem sokat segitett neki, nekem mondjuk igen. Meglett a vér, és szerencsére a helye sem lilut be. Az egész mondjuk durván egy percig tartott.
A dokinéni ettől a malőrtől eltekintve igen tisztességesen megvizsgálta a Bálintot. Utána mentünk a gégészetre, de ott nem találtak semmit.

A végeredmény: a mandulagyulladás nincs összefüggésben a fülgyulladással, mivel a mandulát virus, a fület baci fertőzte meg. Egymástól függetlenül. És ha még mindez nem lenne elegendő, a magas láz hátterében a 3 napos láz állt, mivel tegnap délutánra a kicsi láza megszűnt és a teste csupa kiütés lett.

Remélem, hogy ennyi és nem több és hogy végre vége van a betegségeknek.
Persze továbbra sem eszik, pedig ma sütöttem neki sütit. Kekszet majszol és semmi többet. Mondjuk délutánra éhes lesz és akkor szokott enni egy fél üveg bébikaját. Azt sem tudom, hogy mit főzzek neki, mit enne meg szivesen.