Rúdjárás

Vagyis, hogy ránk jár a rúd.
Csütörtök este Bálint vigasztalhatatlanul sirt. 3 órába telt, mire el tudtam altatni. Gondoltam én, hogy valami baj lehet, mert hajnali fél kettőkor már 39,1 fok volt a láza. Péntek reggel doki, majd kórház, ahol már 39,5 fokot mértek dacára annak, hogy túl voltunk 2 hűtőfürdőn, meg számtalan kúpon és szirupon. A vége az lett, hogy felszúrták a jobb fülét, amiben rendkivül nagy mennyiségű, baktériumokkal telitett váladékot talált a doki. Azt mondta, hogy azért ekkora mennyiségre nem számitott.
Estére már csak 38° volt a láza, és sokkal jobb lett a közérzete.
A kép péntek reggel készült, a Bálint fotózta. Ekkor már nagyon beteg volt a kicsi. Nekem nagyon tetszik a kép, olyan bensőséges. Imádom, amikor reggel mellémbújik és össze-vissza forgolódik. Bár a múltkor éppen ébredés közben lecsúszott az ágyról (talpra érkezett, nem volt semmi gond). Ma pedig egy akkorát behúzott nekem, hogy teljesen felébredtem. Utána meg le is fejelt! Ennyit az együttalvás szépségeiről!

Azt mondta a doki, hogy az elhúzódó taknyosság ráment a Bálint fülére. Anyu is mondta, hogy a Dáviddal is mindig ugyanez volt 3 éves koráig, amikor is kivették az orrmanduláját. A jövő héten mindenképpen bejelentkezünk egy kivizsgálásra. Jó lesz már valami konkrétat tudni erről a folyamatos betegeskedésről.

Én pedig ma lemetszettem egy kis részt a kisujjamból karalábépucolás közben. Nem fáj és nem is vérzett valami furcsa indokból, de elég hülyén néz ki.