Ez a február úgy látszi, hogy az első napokról szól.
Eredetileg hétfőn lett volna, de adminisztrációs okokból ez áttevődött keddre. Megbeszéltük a Bálinttal, hogy akkor reggel Ő viszi a kicsit oviba 8-ra, én pedig fél nyolckor igy el tudok indulni a munkába.
Hétfőről keddre virradó éjjel adódott aztán, hogy a kisBálint belázasodott. Már az éjszaka adtam neki lázcsillapitot. Álmában beszél vagy félre beszélt, onnan tűnt fel nekem, hogy valami nem stimmel. Szokott Ő álmában beszélni, de nem ennyit és nem ilyen sületlenségeket. 38 fok és nem is vártam tovább. Lázasan persze nem mehet oviba, nekem viszont mindenképpen munkába kell mennem, mert számitanak rám és már nem lehet tovább húzni-halasztani a dolgot.
Igy történt, hogy a Balázs vigyázott rá, és nem kis bűntudat után elmentem dolgozni. Siettem haza ahogy csak tudtam. Szerencsére nappal már csak hőemelkedése volt.
Ma is sikerült egy nagyon kedves barátunkat megkérnünk, hogy jöjjön át és legyen a kicsivel egész nap.
Holnap nem tudom mi lesz, mert azért 2 láztalan napot jó lenne várni, mig visszamegy az oviba. Pénteken ráadásul megint farsangot ünnepelnek, és a Bálint abból nem szeretne kimaradni.
Gondolom, hogy ez a legtöbb anya életében igy van. Pont, amikor visszamenne dolgozni, beüt a ménkő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése