Mátét tegnap veleszületett Arnold-Chiari szindrómával diagnosztizálták. Egy orrmandula eltávolító műtét után jelentkeztek a tünetek, mint az erős fejfájás, előreszegett fej, nyakfájdalom, kilógó nyelv és elkenődő beszéd.
A vizsgálatok, amiken részt vettünk:
1. Fül-orr-gége kontroll (a műtétet végző orvos nem látott összefüggést - utólag tudjuk, hogy tévedett). Illetve ez így nem teljesen igaz, hiszen ez nem műtéti szövődmény, csupán a műtét során alkalmazott hátrahajtott fej pozíció hozta elő a szindróma jellegzetes tüneteit.
2. Gyógytornász, manuálterapeuta - amikor még azt gondoltam, hogy csak meghúzódótt a műtét alatt a nyakizom.
3. Háziorvos
4. Neurológus I.
5. EEG
6. Szemészet
7. Teljes labor
8. MRI
9. Neurológus II.
10. MRI (kiegészítő, kontrasztanyaggal)
és jelen pillanatban vissza van az idegsebészi konzultáció (11.), aki valószínűleg egy műtétet fog Mátén végrehajtani az elkövetkező két hétben.
A diagnózis a mandulaműtétet követő 10. napon lett meg, minden vizsgálatot a fokozódó tünetek miatt proirizálva kezeltek, ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy minimális várakozással jutottunk be a vizsgálatokra.
Óriási szerencse, hogy a "doktoraink" éppen nem mentek el szabadságra, így szinte mondhatom, hogy a legjobb diagnoszták kezei közé kerültünk.
Mátét mindenhová elkísértem, még az MRI vizsgálóba is. A többiek addig otthon voltak anyukámmal vagy barátoknál, családtagoknál.
Böngésztem egy kicsit a netet, egyelőre nem sok magyar történetre bukkantam, és úgy határoztam, hogy megosztom a tapasztalataimat. Azt várom, hogy ez a dokumentum segíthet más családoknak, illetve, hogy Máté később pontosan tudni fogja, hogy hogyan zajlott ez a beavatkozás, ki mikor mit csinált, hogyan alakultak a dolgok.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése