Ön álló

A hétvége elég mozgalmasan telt mindenki számára.
Az úgy kezdődött, hogy Bálint baba csütörtökön teljesen önállóan, vagy jobban mondva ön állóan, lépett egyet. Aztán persze fenékre esett. Aznap semmi egyéb nem történt.
Aztán pénteken lépett, egyszer egyet, majd egyszerre hármat.
Ma kedd van, és 4 lépésnél tartunk!!! :)

Pénteken a Babóékkal koncertre voltunk hivatalosak, a jegyeket az anyósomtól kaptuk. Egész héten készültem fejéssel, de főleg lelki gyakorlattal. Nagyon ideges és feszült voltam, hiszen ez volt első olyan este a kicsi életében, amikor egyik szülője sem volt otthon az esti altatásnál. Hogy ne legyen túlságosan emberpróbáló a nagyi dolga, ezért a fürdetést még a mi, szülők csináltuk, természetesen a nagymama bevonásával, a megszokás végett. A nagyinak "csupán" annyi dolga maradt, hogy 1 órát játszon a kicsivel, majd megcumiztassa és letegye aludni. Mint kiderült, ez rendkivül jól sikeredett, nem volt semmi gikszer, semmi hiszti, minden ment, mint a karikacsapás.
A koncert azonban elmaradt.........
Igy aztán ettünk egy szendvicset mozi előtt, majd egy extra finom fagyit mozi után. Beszélgettünk és nagyon jól éreztük magunkat. Remélem, hogy lesz folytatás!

Szombaton ebédre voltunk hivatalosak szintén a nagymamához. Jól sikerült, ha azt nézem, hogy Bálint evett egy kis virágföldet, esett egy oltári nagyot az ágyról, miközben az uncsitökikkel játszott és persze lépett párat a család legnagyobb örömére.

Vasárnap este pedig, mikor elérkezett az alvási idő este, Bálint nem aludt el a cicin, de bekéredzkedett az ágyba. Lette a kicsi fejét, megfogta a viziló lábát és úgy tett, mintha aludna. Megsimogattam, mondtam neki, hogy jó éjszakát, szép álmokat és kijöttem a szobából. 10 mp múlva sirás, visszamegyek. Állt a kiságyban, a viziló a kezében, de amint meglátott, szabályosan szinte levetődött az ágyra, ismét alvós pozicióba. Megint betakartam, stb és ez még megismétlődött vagy 10x. A végén mondtam az apjának, hogy most Ő menjen be és legyen szigorú. Egyelőre ez még nem használt, de látom, hogy az esti lefekvések már nem lesznek ugyanazok. Ma megpróbálkozunk a kislámpával, ha pedig ez sem használ, akkor a meseolvasással. Egyébiránt, minden ötletet szivesen veszünk, kivéve talán egyet, hogy addig ott álljak a kiságy mellett, amig el nem alszik.

A szemgyulladás elmúlt, az orrszivás még kell egy kicsit, de egyáltalán nem vészes. Az étvágya teljesen visszatért szerencsére.

A Dávid pedig megunta a közöslétet és elköltözött egy barátjához. Vajon mennyire lehet nehéz az alkalmazkodás az ember családjához?