Tegnap bemerészkedtünk a városba, mert volt egy csomó dolog, amit el kellett intézni. Ezen apropón felbuzdulva felhivtam Editéket, hogy hadd menjünk fel egy kicsit hozzájuk egy peluscserére, meg egy kis játékra. Olyan régen találkoztunk, nagyon jó volt őket látni. Ebédidőben érkeztünk, igy a Bálint is kapott egy kis céklát, krumplival és husival. Neki persze inkább a savanyú uborka kellett.
Nándi igazi nagyfiú, gyönyörű a mosolya és kedves fiúcska. Vittünk ajándékba harisnyát, meg pár zenei CD-t.
Babakocsival mentünk, hogy ne kelljen annyit cipelni a kicsit, de a biztonság kedvéért vittem a kendőt is. Még jó, hogy igy tettem, mert az Operaháznál elvesztette a türelmét, nem akart se inni, se enni, se megnyugodni, se elaludni, se játszani, se semmit. Megkértem a portást, hogy hadd használjam az egyik hallban lévő asztalt, mig megkötöm a kendőt. Közben persze zengett az Opera, az egyik ismerős jegyszedő hölgy még ki is jött a nagy zajra és mondta, hogy gyorsan menjünk, mert próba van és lehet, hogy behallatszik a kicsi áriája is. Égő volt, de nem tehettem róla. A hazautat szinte végigaludta a hátamon.
Ja és 2x elhagytam a cipőjét az úton. Az egyik egy zebrán, a másik eset a metróban történt. Az emberek ma nagyon segitőkészek voltak, de tényleg. Segitettek a kocsi cipelésében, vagy éppen abban, hogy a Bálint mosolyogjon.
Az éjszakáink megint rémesek. Ma megpróbáltam azt, hogy az első sirásra magunkhoz veszem, de nem működik, mert nem férünk el, Ő pedig érzi, hogy ez nem az Ő ágya. Ficereg és félpercenként megébred, csak cicire alszik vissza. Most egy kicsit tanácstalan vagyok, meg fáradt is, nem tudom, hogy mi lenne a legjobb megoldás. Ma mindenesetre nem veszem ki az ágyból, majd csak hajnalban, ahogy eddig is csináltuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése