Sámson

Hogy eleget tegyünk a közhelynek miszerint, a gyerekeknek nem húsvét a húsvét nyúl nélkül, beszereztünk egy strapabiró nyulat. Sámson egy kosorrú nyuszi, foltos, egyik füle sem áll úgy, ahogy egy nyúlnak kellene. Az egyik erre, a másik arra dől.
Nagyon szereti a szénát és a függönyömet. Egyébként kezdi megszokni a helyet és lassan minket is, bár engem már többször megharapott. Borzasztó kiváncsi, de ugyanakkor a hangokra rendkivül érzékeny.
Úgy döntöttünk, hogy megtartjuk őkelmét, mert a gyerekek jól bánnak vele és egyelőre nem kergetik eszeveszetten.
Épp most sikerült neki beszerezni egy szép nagy ketrecet, remélem, hogy tetszeni fog neki. Most még egy kartondobozban lakik és szerintem nem nagyon csipi, hogy nappal, vagyis amig nem vagyunk otthon, be van zárva oda és nem lát ki.
És akkor egy kép az első találkozás Sámsonnal.