Tegnap ismét kutyasétáltatás Apával. Én dolgoztam, úton voltam hazafelé. Mikor hazaérek Apa közli, hogy ne aggódjak, minden rendben van. Gondolom, nem vagyok egyedül az érzéssel, amikor anyai szivemet elönti a kétségbeesés és az aggodalom, hogy gyerekem másik szüleje megpróbál átvágni a palánkon és a valóságban a gyerek brutális életveszélyben van.
Az történt, hogy találtak egy kiszuperált sindarabot, ahol egyensúlyoztak. Aztán elmentek onnan, de kisBálint valamiért visszament és megcsúszott és megtörtént a baj, kisBálint homlokkal előre elesett és beszakadt a fejbőre. Akinek volt, vagy már látott fejsérülést az tudja, hogy mit jelent az amikor ömlik a vér. Bálint nagyon megijedt, ő sem látott még ilyet, koszos volt a keze, ott volt a két kutya, az üvöltő gyerek és az ömlő vér. Törlőkendő sehol, a parkoló autó pedig fényévnyire.
Azt eddig is tudtam, hogy Bálint helyzetfelismerő képességére bármikor bizton lehet számitani. Kért segitséget egy arra elhaladó autóstól, aki mondta neki, hogy hivja ki a mentőket. Milyen triviális, nemde? Jöttek a mentők, akik lemosták a kicsi arcát és közölték, hogy ez nem is sérülés. Nyilván ők durvább esetekhez vannak szokva, egy ilyen szimpla 1 cm-es nyilt seb a homlok kellős közepén nem vagány.
Summa summarum, mindenki hazakerült, kisBálint, kutyák, autó. Éppen hazaértem én is, szóval indultunk a kórházba. Bethesda sebészeti ambulancia. Megtiszitották a sebet és tettek rá sebösszehúzó tapaszt. 1 hét múlva vissza kell menni kontrollra. Addig nincs futás, ugrás, izzadás, TV nézés és számitógépezés. Szinte lehetetlen betartatni és itt a futásra meg az ugra-bugrára gondolok.
De azért vannak jó hirek is. Mondjam vagy mutassam?! Inkább mutatom.
2 megjegyzés:
Hát ez szuper, gratulálunk! Már mint a bejegyzés végéhez, az első feléhez pedig gyors gyógyulást kis Bálintnak!
Vigyázzatok magatokra!
Puszi:
Kriszta
Éljen-éljen! Gratula!
Megjegyzés küldése