szombat, november 20, 2010

Akciófilm

Két hete, az egyik este elvittük a fiúkat és a kutyákat egy kis esti sétára a csömöri tóhoz. Tudtuk, hogy nincs kivilágitás, ezért vittünk zseblámpát. Utólag elég rossz ötlet volt, hogy sildes sapkát adtam rá. A lényeg a lényeg, hogy amig mi a sötétben ki tudtunk kerülni egy rozsdás fémsorompót, addig a kisBálint nem vette észre és teljes erejéből nekiszaladt. Mély hámsérülés az arcon és a felső ajkon és sajnos az inye is felszakadt. Volt nagy sirás meg vér.

Tegnap ismét kutyasétáltatás Apával. Én dolgoztam, úton voltam hazafelé. Mikor hazaérek Apa közli, hogy ne aggódjak, minden rendben van. Gondolom, nem vagyok egyedül az érzéssel, amikor anyai szivemet elönti a kétségbeesés és az aggodalom, hogy gyerekem másik szüleje megpróbál átvágni a palánkon és a valóságban a gyerek brutális életveszélyben van.
Az történt, hogy találtak egy kiszuperált sindarabot, ahol egyensúlyoztak. Aztán elmentek onnan, de kisBálint valamiért visszament és megcsúszott és megtörtént a baj, kisBálint homlokkal előre elesett és beszakadt a fejbőre. Akinek volt, vagy már látott fejsérülést az tudja, hogy mit jelent az amikor ömlik a vér. Bálint nagyon megijedt, ő sem látott még ilyet, koszos volt a keze, ott volt a két kutya, az üvöltő gyerek és az ömlő vér. Törlőkendő sehol, a parkoló autó pedig fényévnyire.
Azt eddig is tudtam, hogy Bálint helyzetfelismerő képességére bármikor bizton lehet számitani. Kért segitséget egy arra elhaladó autóstól, aki mondta neki, hogy hivja ki a mentőket. Milyen triviális, nemde? Jöttek a mentők, akik lemosták a kicsi arcát és közölték, hogy ez nem is sérülés. Nyilván ők durvább esetekhez vannak szokva, egy ilyen szimpla 1 cm-es nyilt seb a homlok kellős közepén nem vagány.
Summa summarum, mindenki hazakerült, kisBálint, kutyák, autó. Éppen hazaértem én is, szóval indultunk a kórházba. Bethesda sebészeti ambulancia. Megtiszitották a sebet és tettek rá sebösszehúzó tapaszt. 1 hét múlva vissza kell menni kontrollra. Addig nincs futás, ugrás, izzadás, TV nézés és számitógépezés. Szinte lehetetlen betartatni és itt a futásra meg az ugra-bugrára gondolok.

De azért vannak jó hirek is. Mondjam vagy mutassam?! Inkább mutatom.

2 megjegyzés:

Kriszti írta...

Hát ez szuper, gratulálunk! Már mint a bejegyzés végéhez, az első feléhez pedig gyors gyógyulást kis Bálintnak!
Vigyázzatok magatokra!
Puszi:
Kriszta

Ági írta...

Éljen-éljen! Gratula!