Elsőszülöttünk egyelőre nem sok érdeklődést tanúsit a húga iránt, de szerintem ez normális, hiszen nem várhatom el egy négyévestől, hogy azonnal ajnározza a testvérét. A minap azonban szólt, hogy megfogná a Lujzát, adjam az ölébe. Mondtam, hogy rendben. Üljön bele a kényelmes fotelba, teljesen csússzon hátra és azt is megmutattam, hogy hogyan kell megfogni Lujzát. A "fogás" kb. fél másodpercig tartott, aztán közölte, hogy ennyi elég is volt, vegyem vissza. :) Legalább megtört a jég.
Van, hogy a gyerekek fent vannak a szobában, én meg lent teszek-veszek. Ilyenkor is meghallom, ha Lujzának valami baja van és felsir. Persze KisBálint is rögtön szokott szólni. 2 hete még ezt mondta.
- Anya, sir a Lujza Stefánia.
- Köszi, hogy szóltál, mondd meg, hogy mindjárt ott leszek!
- Jó! Nem sirj Lujza, mindjárt jön az anyukád! :) Hát nem édes! (Mára azonban tudja - leesett a tantusz - hogy mindkettejüknek én vagyok az anyukája és azt mondja, hogy mindjárt jön az anya.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése